Az idős, multimorbid betegek esetében kihívást jelenthet egy konkrét ok vagy oksági lánc megnevezése a halotti bizonyítványban. A német ha­láloki statisztika alapján úgy tűnik, hogy a pszichés betegségek, köztük a demencia, az elhalálozás leggyakoribb okai közé tartoznak. A halálokkal kapcsolatos szövegrészben a demencia szót tartalmazó halotti bizonyítvá­nyok azonban gyakran feltűnően információszegények, nemritkán a meg­adott oksági lánc hitelessége is kérdéses. A cikkben javaslatokat teszünk a demens elhunytak halálozási okának és alapbetegségének korrekt meg­nevezésére. A demenciának és következményeinek helyes megnevezése a haláloki statisztikában egészségpolitikai döntések alapja lehet, ezáltal az optimális betegellátást szolgálja.

A major depresszió jól definiált orvosi-pszichiátriai betegség specifikus érzelmi-pszichológiai, kognitív és vegetatív tünetekkel, valamint számos, szubtilis centrális és perifériás biológiai eltéréssel. Jelen írás összefoglalja a major depresszióval kapcsolatos jelen ismereteinket és eloszlat számos, ezzel kapcsolatos tévhitet.

A phaeochromocytoma kellő időben felismerve műtéttel gyógyítható, ellen­kező esetben gyakran halálos. A kórképről alkotott ismereteink az utóbbi két évtizedben ugrásszerűen bővültek, amihez döntő mértékben járult hozzá a genetikai háttér egyre mélyebb megismerése. A jelen összefoglaló közleményben áttekintjük a legfontosabb klasszikus ismereteket, és bemu­tatjuk azokat a változásokat, amelyek a betegség korszerű szemléletének kialakulásához vezettek.

Az allergiás rhinitis, illetve a kezelésében alkalmazott antihisztaminok ese­tében gondot jelenthet a gyógyszer álmosságot, általános fáradtságérzést és figyelemzavart okozó hatása, melynek különösen nagy magasságokban, a légi forgalomban és/vagy bármely veszélyes munkakörben dolgozók esetében van nagy jelentősége. A szerzők földfelszínen, illetve szimulált 4000 méteres magasságnak megfelelő körülmények között hasonlították össze a cetirizin és a bilasztin hatását a rövid távú memóriára, a megosztott figyelem képességére és a monotóniatűrésre.

Expert Opin Drug Safety, 2018. szeptember

Az Alkermes Plc január 28-án bejelentette, hogy a fázis III ENLIGHTEN klinikai vizsgálat eredményei alapján az FDA engedélyezésre befogadta olanzapin/szamidorfán hatóanyagú készítményét szkizofrénia és bipoláris zavar indikációkban.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a terápiarezisztens major depresszió kezelésére szolgáló Spravato (eszketamin) tartalmú porrspray-t.

A krónikus nem allergiás rhinitis patofiziológiája máig nem tisztázott. El­különítését segítheti, hogy kialakulásában nem azonosítható jól körülír­ható kiváltó tényező. Nyolc, részben átfedő altípusát különböztetjük meg. A kezelés módját a tünetek szabják meg, megegyezően az allergiás rhinitis terápiájával. A betegnek kerülnie kell az ismert triggerhatásokat. Első­ként választandó szerek az intranasalis kortikoszteroidok, az intranasalis antihisztaminok és az intranasalis ipratropium. Dekongesztáns és első gene­rációs antihisztamin együttes adása mérlegelendő akkor, ha a monoterápia nem enyhíti kellő mértékben a tüneteket.

A demencia viselkedési és pszichés tünetei komoly feladat elé állítják a be­teg ellátásában közreműködőket. A nem gyógyszeres kezelés első vonalá­ban a fizikai és lelki stresszorok megszüntetése, a környezet módosítása, a napi rutin kialakítása áll. A kognitív és érzelemorientált beavatkozások, szenzoros stimulációs terápiák, viselkedéskezelési technikák közepesen hatásosak. A kezelőorvos esetenként előírhatja antipszichotikum indiká­ciós körön túli alkalmazását. A tünetek némi javulására a legegyöntetűbb bizonyítékok az aripriprazollal állnak rendelkezésre. A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig a fokozott mortalitási kockázat és az egyéb nemkívánatos hatások csökkentése végett.

A betegek tájékozódása ma már mindennapos, hiszen az interneten (legalább is angol nyelven) mindenféle információ hozzáférhető. Ez kívánatos, de nem mindig hasznos. A modern média káros hatásának néhány példáját mutatjuk be.

Az elhízás gyógyszeres kezelésében közel egy évszázada próbálkoztak efedrin- és amfetaminszármazékokkal, de ezeket napjainkra idegrend­szeri és kardiovaszkuláris mellékhatásaik miatt nagyrészt kivonták a for­galomból. Hazánkban 5 év óta nincs étvágycsökkentő gyógyszer, az USA-ban viszont 3 éve alkalmazzák a más hatásmechanizmusú, szelektív 5HT_2C szerotoninreceptor-agonista lorcaserint, kedvező eredményekkel.